Mint bárki más, a legjobbat reméled,
de meg se mozdulsz, semmit nem teszel,
siránkozol, hogy nem maradt esélyed,
sorolgatod, tőled ki mit vesz el.
Vigaszra vágysz, ezért bolyongsz a múltban,
hol ködbe vész megannyi volt hibád,
még képzelődsz, gödrök között az út van,
s egy régi álmot engedsz hullni rád.
Sötétben ébredsz, mégsem gyújtasz gyertyát,
a tükröt féled, bánt, mikor tagad;
ha csalni tudsz is, másik éned ejt át:
a kés a torkodon saját magad.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. augusztus 29-i számában.)
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
