1.
Szél zúzta csönd, pőre világ ág-boga leng; gyertyalobogás második éve érted, míg egyszer csak megértem, ha mennem kell, hogy kezedet újra elérjem.
2.
Tegnapi csöndek ősz hajadon, és fehérlő szakállamon; vállalt éveink köszönnek a mának, s néhány arc még utánunk fordul…
3.
Kinizsi utca
Száz éves ház. Családokat láttak egykor az öreg falak; innen jöttél, és ide jöttem. Még egyszer látnom kell, míg áll, s a hideg, magányos, üres szoba csöndje hozzám akkor majd beszélni kezd, s elköszönök illőn, őrizve e csöndet.
4.
Foglyul ejt a csönd, s körbetáncol a szél, s rázza a napot, mint kisgyerek a játékszerét, s a fák csontkeze közé ejti, hogy elérje a rojtos felhők szélét.
5.
Álomba szülő ősz hajad csöndje, délutánok fehér magánya, legvégső, egyetlen, tiszta és igaz, Isten által kiszemelt pillanat, amely a tiéd mindörökre.
2020-03-11
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/106492882_3388396757861662_8803469872158534681_n.jpg?_nc_cat=104&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=4CyZFS8qQuEAX8ctmDH&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=4e0736ad7c86c53875b4ad501bf40475&oe=5F21C20E) |