Csalóka kép, a lényeg láthatatlan,
a hold vetít falakra díszletet.
A rendező zsebében száz arany van,
talpig hajol s onnan fölinteget.

Rivaldafényben színre lép a látszat,
megtervezett a legtöbb mozdulat.
Lehunyt szemekkel bárki bármit játszhat,
s ki mit se fél, felettébb jól mulat.

Legyint a hős, unt jelmezével békül,
néhány cseléd egy zongorát cipel.
Az árva lány párnák közt végzi végül,
a jegyszedő beéri ennyivel.

A szívkirály halottat csókol szájon,
dörzsölt színész, mikor sír, épp nevet,
és úgy tart ébren, altat, hogy ne fájjon
a csendre intett kósza képzelet.