Fakul a gyertyaláng,
akár oszló, törött palánk,
csak a por rója körül,
de tánca mégis örül.

Lépked, szökell e csóva
mentén ezer törpe tornya,
a megüszkült, elült időnek,
mint mulató, ősz tömeg.

Pillám megeredt márvány,
léptet lop rá halovány szivárvány,
íriszem ernyője ős csillár,
könnyű fény dereng, árva vár.

Mind hajol, de a szobor áll,
beterít, bont a bor, hál
a tűz. Tiszta szűz viasszal
örökíts, repíts át vigasszal!

2018.09.19. Szombathely