Ősz lett megint, gyakrabban fáj a térdem, a kerti munka most másként nehéz. A dolgaim mind sürgetőbbnek érzem, ha délután a nap felém se néz.
A szél bolond, a hullt levél temérdek, a sápadt fűben varjúpár kutat. Bokrok között a csendhez csendek érnek, s rózsák felejtik pompás lángjukat.
Bealkonyul, kevés a könnyű vászon, a vállaimra kardigán terül. Nem űz a kényszer, légyre sem vadászom, csak egy kering az ablakon belül.
A híg teát a sűrű rumra mérem, az asztalon szalonna és kenyér. Beszél a naptár, más a véleményem: minden napom egyformán kincset ér.
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/241803256_4705973362770655_2793637587692458294_n.jpg?_nc_cat=106&ccb=1-5&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=ECRuKVE7_YMAX_lU73a&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=95f793dce3a844b9e5d59aa290735828&oe=6145AFA6)
|