Többé nem alszik a
padon senki, fedelet kapnak az utcára kiűzöttek, közösség
gondoskodik az árváiról, s az uzsorások a
városból kivettetnek.
Nem sajnálják mástól az emberséget, kenyere lesz az éhesnek, neve az arcoknak, utaknak és földnek, amit magadnak kívánhatsz, azzal a másik is több lesz.
Hazatérnek száműzöttjei a pénznek, újra nyitnak a bányák, s becsülete fénylik megint a tiszta tettnek, bőrünkre immár senki nem köt alkut, s megvédjük a szépet.
Amit őrzöl, attól épülsz, hisz része vagy az egésznek, s ha elhagynád, ami voltál, nem lesz, ami felemeljen. Jelened homokra épül, összedől, ha jön a tengerár, sziklán lehet házad, ha szívedben megmarad hazád.
Kidőlnek az uborkafák, rendszer-akol összeomlik, birkanyáj is szétszéledhet, ha leesik a kiskanász, farkas hordák színre lépnek, közeleg az aratás, s a munkáskéz oly kevés lesz, mikor itt a számadás…
De te ettől ne rendülj meg, rengeteg véd, ős-vadon! A partizán, ki honáért küzd, Rózsa Sándorral rokon. Egybegyűlnek ott, kik még jóval élnek, szívük szabad, s tettre kész, s a
reménység átkarolja maradék nemzetét!
És akkor nem alszik a padon többé senki, fedele lesz az utcákra űzötteknek, közösség gondoskodik az árván maradókról, s a kufárok, sors-uzsorások, a városokból kivettetnek…
2021-07-11
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/237290454_4609940525707273_2672686108604810776_n.jpg?_nc_cat=103&ccb=1-5&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=7yySC1KGipIAX-ecXnI&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=be342e1a01dca8cf8a0353779ad303e9&oe=611D9779) |