Ahogy a Hold magányáról suttognak a csillagok
ahogy az elmúlásról rebegnek az aggok
ahogy a csecsemő a lét emlőiért ordít
A víz elpárolog majd újra lecsapódik

Üvegharangba zárt gondolatként jöttél
százszor elképzelt már az agy
és mégis az Elbának kellett megindulnia
hogy érezzem Te vagy

Szeretnélek szeretni ahogy a
cseppköveket szeretik a barlangok
Szeretnélek ölelni ahogy a
sziklákat ölelik a visszhangok

Szeretnélek magamba zárni ahogy
méhébe zárja anya a magzatát
Szeretnélek megtartani ahogy a
halottak tartják meg a Mennyország titkát