Bálint Gabriellának
Fába zárt végtelen égen,
a magány sötétlő héroszai,
akikkel betelik e rejtelmes élet,
s az isteni zöld-csöndek tükreiben
megláthatod magadban magad,
és azokat, akik adták az álmot,
hogy félelem nélkül járj a lélek útjain,
s mi tudjuk, hogy igazul élnünk
csak így lehet, őrizvén mindent
elengedett szívvel, hisz nélkülük
nem mehetünk az úton végig…
Vándorló angyali lélek, ne félj!
Társad az, kivel együtt vagy szabad,
s akit nem félsz soha megölelni,
mikor szökni készül az árva pillanat,
aki a percek ívén gyöngéden átvezet,
kivel minden végzeten át egy irányba néztek,
és akit sajnálnál, ha egy este elmaradna végleg…
Hiszen tudod: a végtelen megvár,
ha már úton vagy felé, készen állsz rá,
hogy benne éljél, mert megadtad az árát
annak, ami régóta benned éled. Szíved
szabadságát elérted, és már annak se fáj,
aki ezek után újra megszeretett téged…
Amid van, az pont elég erre az útra,
s ha a fény, az éjszakát kioltja,
célodat nem véted soha el…
2021-07-05
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
