A lépcsőházban muskátlik nyaralnak, a szebb napokra árnyék költözött. Teádba kortyolsz, ülve dőlsz a falnak, s többször megállsz két gondolat
között.
Az ablakodra jégvirágok nőnek, a szél zajong, ásít a délután. Ölébe bújsz a boldogabb időknek, a szék megbillen, képzelődsz csupán.
Az ujjaidhoz emlékek ragadnak, új verset írsz, sorokra sor kerül. Hiába fázol, hinni tudsz magadnak, s elboldogulsz, mert tűz ég legbelül.
(megjelt az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/272095117_5157471597620827_2460327473423849229_n.jpg?_nc_cat=110&ccb=1-5&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=X8EqPTqT1yEAX_PDYTO&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=00_AT_sLc8K_eW0EcDVf7PblpqJNbt8Vo0uCGoPMwZi3unvgA&oe=61F09F65) |