A lámpafény homályt köhint a kőre,
ködökbe veszni itt sosincs korán.
A késő bánat ellen jó a lőre,
bódít a kínzó megbánás során.

Az ablakrácsról méla csendek lógnak,
a felső polcon pókháló remeg.
Egy rózsaszál a fröccsöt hitte bóknak,
hervadtan ébred: ez sem érte meg.

Az ajtó mellett nagykabátban ülnek,
elnyűtt zsebekben aprópénz lapul.
Egy vesztes épp az árat érzi nyűgnek,
hogy fel sem eszmélt, úgy maradt alul.

A kiskirályok hűs pezsgőt nyakalnak,
a pultos diszkrét, illőn mit se lát.
Egy szédelgő hosszan mesél a falnak,
s mert félbolond, szeretne egy teát.

Egy ingyenélő más kárára rendel.
a korty-leső nem adja fel hamar.
A helyzetet két álarc tartja szemmel,
mert tudni kell, itt lent mi mit takar.

( megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)