(Aktualizált változat)
Sötét van itt, kísért a múlt, az ember úgy elaljasult... Akad, ki maszkban üzletel, a másik aktát tüntet el, és van, ki végképp módszeres: sokaknak csődjén jól keres, de annál tényleg nincs alább: zsebekhez fér a szarkaláb.
Ma még zabál a sok juhszáj, az is lehet, majd mást muszáj: akármiért, de ölni kell, holtat locsolni kölnivel, a látszat számít: szép halál; ki talpat nyal, hasznot talál, nem bántja gáz-, se villanyár, s télen-nyáron partra jár.
S te rég nem férsz egy széken el, sorsod, maholnap szétesel, várad ledől, kihull fogad, amit hazudtál szétrohad; s hiába mondasz száz imát, nem hisz neked, ki hall, ki lát; seregnyi társad megtagad... Mondd csak, még
ismered magad?
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/301766095_5796120517089262_4258324747269302999_n.jpg?_nc_cat=110&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=6H__Pi_xIyEAX8Tv_lm&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AT9FRsgYgKnQ25_v_uLsyhe4c-hE788YLyKmWNd7ql8XGQ&oe=630F4F8C) |