„a szegények mindig veletek lesznek”
Mint akiket álnok álmok űznek,
s nem tartóztatnak a könnyek,
akik homályló reményben élnek,
és már semmiben sem hisznek,
akik már senkinek nem ígérnek,
akiknek már semmit sem ígérnek
a közönytől ázott könnyelmű évek,
akik napról napra, éjről éjre árva
kutyákkal, madarakkal az utcán élnek,
boltok, vasútállomások oldalán,
mint akiket átdöfnek a csöndek,
akiknek hátulról is szembe fúj a szél,
nyughatatlan, kóborló, olcsó szeszektől
ázott lelkek, autótömegekkel nem feleselnek,
szociális árvagyerekei a szeretetlenségnek,
akik felől nem gondolkodnak a kocsikba
szorult népek, ők élnek a lét túloldalán.
Közülük sose támadnak lángoló szentek,
kik a világnagy árvaság jelképei lettek,
róluk mindig is hallgattak a hírek,
akikből a politika örök eszközt csinált,
árva madarak ők a mindig kopott karzaton.
Akik ma a néma októberek kárvallottjai,
nekik a zászlók már hiába lengenek,
akiken megdagadnak az ősz nyirokcsomói,
s ugyanarra a sorsra ítéli az örök mulandóság,
mint minket, a szürke köznapok gályarabjait.
Bár még láthatóan itt vannak, s mégis oly gyorsan
tűnnek el, mint a hold a pirkadat szemhatárán.
Holnapok jönnek, jelenek mennek, ők mindig
veletek lesznek, s egymásnak rólunk mindent
elmesélnek ők, akik már semmit nem ígérnek,
akiknek már semmit nem ígérnek, zárórán túl is
maradnak magukban, míg napjaink végzete betelik…2022-11-09
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
