A
nap ragyog, s a csörgő, zörrenő ágak között, s a drótokon csöndesen ücsörgő varjú sereg, s helyenként tétova zöld szegletek törik meg a teret. Arra gondolok most, hogy nem így akartam ahogy lehet, másként szerettem volna tenni minden mozdulatot, nem erre vártam, s most, hogy szűkül az út, s porlik a szél belém villan, szívembe cikázik a
felismerés: ez az út már nem az enyém, nincs közöm ehhez a jelenhez, sem következőhöz. Füzetemben szavak, sorok kucorognak, mint dekadens, öreg varjak az ágakon,
drótokon, magányos, köd mosta oszlopok között. Nehéz most átlépni az árnyékunkon, s eljutni az egyedül lehetséges, méltó
jelenhez…
2023-01-07
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/332892283_914568999854533_6021235611373530664_n.jpg?_nc_cat=100&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=DJlYoiPHRL4AX9ZyDcQ&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfCLakgQXObuxhj0D1vsVgL8QyXQy9_BLhZANTfqVB-15Q&oe=63FE9332) |