Túlélni, túlélni! - parancsolnám
a súlyos szavakat verssé,
de lásd,
most szavam mégis elakad -
Buda fölött - Te is látod...? -
medárdos fátyol lebeg,
és a Szigeten is
forgáccsá gyalulta már a fény
az ottfeledett árnyakat.
A júniusi esőfellegekben
halálom érik. Jaj, még ne,
még félre veletek...
Ugye lesz még nyár, együtt, -
ugye még lesz?
Hiszen megígérted...
[...]
...meglehet, talán így törnek engem
az eltelt évek jobb emberré veled.

*