Július
Az idő keresztjére feszül a nyár

 
Gyümölcs-emlékű nyár, szétégett, legyilkolt fák
fenyőhamvadásos halotti menete, áldatlan munkák,
átkos akarások önpusztító gépezete, lombok emlékezete
súgja: véged, nem veled kezdődött, s nem veled ér véget.

Robbanó napok pörgő látomása, suttogó lomb között
perdül a fény, s a cikázó ég alatt viszi mind a keresztjét,
meddő talajra porzik a zápor, s zúg szüntelen a motorizált
mulandóság, de a helyéről elvadított szőlő
a rozsdás vason is megterem; élet ez, s nincs, ami útját állja.

Míg az embert viszi, húzza, tépi, szaggatja a kényszer,
tervez, szervez, odaint, beletép, hallgat, elereszt, beszél,
ha kell, s ha nem, igazol, letagad és vádol, s mégis itt van,
a bogárzó időben, hol a halálvirág évezredes illata száll,
hullanak a méhek, nem mézel a táj, s csak rajzik, rajzik minden
álmatlan ének, de az élet-idő csak egyre megy tovább…

2023-07-03