Hatott a szer, megint a csöndbe vesztem,
az éj puhán, de lázasan karolt.
Fent csillagok pörögtek önfeledten,
s a sárga holdnak lányos arca volt.

A fák között egy kézzel font kötélen
nevetve másztak bátor angyalok.
Az óra állt, a mélység nőtt fölébem,
s szavamra, úgy tűnt, értem hallgatok.

És távolabb a másik part is látszott,
mindent kitöltött néhány semmiség.
Másokra hagytam számos elnyűtt láncot,
s mentem tovább azértis lenni még.

( Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán.)