Nincs semmim, csak az éjszakák
magányos bilincse lelkemen,
ajtók mögött magamrazárt
fájdalmak, eltitkolt félelem.
Szívemet könnyben áztatom,
csendemben egy világ kiált,
néma döbbenet válaszom,
a fájdalom nem lokalizált.
Elköltöm minden bánatom,
nem hagyom rád, csak a hitem,
mosva, szárítva a napon
tiszta, becsületes ingem.
|
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
