Anyai szívem mindig félt
ezer valós és kitalált
veszedelemtől, amíg él,
de legyőzött már száz halált.
Amikor, pici csodás lény,
beragyogtad a kis házat,
olyan voltál, mint más' én -
felnőttséged még csodásabb.
Ha elmész, nekem mindig fáj,
de láthatod, már nem sírok.
Azt mondtad volna, hogy "király",
régen, most inkább leírod:
jó, hogy (én) vagyok az anyukád,
s nekem a hangom elcsuklik,
hogy Te vagy az a pici lány.
Anyai szívem mindig félt
ezer valós és kitalált
veszedelemtől, amíg él,
de legyőzött már száz halált.
2025.jún.1.
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
