„A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.”
(József Attila: Hazám - részlet)
Látván láttuk, de ránk maradt a csákánnyal
megnyitott, puszta tér. Körben, a porban
épületnyomok, alapok.
Úgy hagyatott minden, ahogy lehanyatlott,
dúlt törmelékek, cserepek, betondarabok,
gazdátlanná lett új tulajdonok.
Felszisszen az idő, belesántul ebbe vakon,
arctalanul röppenek tova roppant hónapok,
hátra hagyva száz mozzanatot.
Zizzen a csönd, magam vagyok, fegyvertelen,
e megnyitott, porosan árvuló pusztaságon,
embertelen, puszta térben,
ahol a kidöntött fák fölé a szél visszatér,
s a pergő porban alakzatok, alapnyomok,
ember verte, lakatlan éj.
Maradt a megnyitott puszta tér, körben
a porban épület romok, alvó alapokon
távolodó farkas nyomok…
2025-11-02
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
