Julcsinak

Légy velem holdfényű őrangyalom,
ha sárgán pergő, lombsátoros éjben
járok, s védelmezz  félelmeim ellen!

Opál ég alatt fűzöld lángolás,
vizeink felett sötét súlytalanság,
fekete csöndfátyol lebeg, csonka
hold- árnyék alatt, megereszkedett
fellegajtókat nyitogat a szél.

Régi barátok hallgatnak egymásról
a semmibe tűnten; miért hiszi mind,
hogy van még idő?! Unokák rajzanak
kozmosznyi térben, s csillagködöket
hajszol a felszökő erő. Megállnak ők,
és az asszonyukra néznek, vagy talán
egy távolabbi pontra, ahol tétován
feléjük int valaki a koraesti tájban…

Csönd ül az iskolakerítésre, a rácsok
arca fénylik, mosdik bő teliholdban
a vasárnap este. Pár lopakvó kósza lélek
lépése surran sietősen az otthona felé,
s remélem, hogy egyszer mind hazaér…

2025-11-02