Mindeneket hátrahagyván,
nincsenek már kapcsolati árvák.
I.
Akár a veterán partizánok,
megint az idő lábnyomain járok,
- úgy kell nekem! - gyalogosan,
mezítláb, mint Ferenc atyánk,
aki még tegnap itt volt, de mára
nem lelem nyomát, csak csupaszra
pusztított házak, utcák mauzóleumát.
Aki idegenként a helyére érkezik,
az úgy él, mintha nem is volna itt.
Városom, akár a zárt osztály,
titkosan, rejtve működik.
Hiába nézed, nem láthatod át,
csak kocsik, házak, kutyák,
s a boltokba is futva jár,
slusszkulcsot lóbálva, mind
kártyával fizet, majd elsiet,
s az autójáig meg nem áll.
II.
Ismerőseim, sűrű sorokban
vadnyommá váltak hirtelen,
s lettek áttetsző lelkiismeretté,
akár a rengetegben vándorló
angyalok, advent szép hajnalán.
III.
Városom, mint a zárt osztály,
titkosan, rejtve működik,
„fortélyos félelem” keríti körbe,
s árkolja, betonozza udvarait.
Kamerák, reteszek, fegyveres őrök
rázárják a békét, s a magánszférák
zenéjére keringőzik udvarán a sátán.
Amint Lipóton mondta egykoron
a Zárt Osztály főorvosa: itt nincsenek
őrültek a kerítés mögött, csupán
gyógyszerrel szinten tartott betegek,
a bolondok a rácson kívül rekedtek
a városban, a túloldalon…
2025-12-07
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
