I.
Lakunk az idők ormán, Knosszosz
közelében, ahol botladoznak az órák,
s küzdelmesek az emberes hónapok.
Odafönn szél, felhő, s nap kavarog,
gomolyog, ezer színben játszik az ég,
reggel esteledik, s felkel a nap estefelé;
„sötétség délben”, s naponta unhatatlan
zuhatagban gyöngyöződik szét a nap,
s alkonyatkor rád vigyorog eszementen,
és szökni készül virradatra, mikor éppen
kisarjadna összesepert óráinkból az este.
II.
Tudod, hogy csak a létidő munkája számít,
ez gombolyodik előttünk napjaink habján,
s gyöngysorokká lehetnek egyszer tetteink
Ariadné örök fonalán. Kapaszkodsz beléjük,
mikor labirintusodból kijutni vágysz,
remegve még minden lelkes pillanatért,
amiről azt hiszed, hogy igazzá lett szándék,
mint legvégső vigasz, kegyelmi ajándék,
holt szörnyek árnyán túl, a labirintus végén,
a Nap-tenger partján, ahol Theseus int feléd…
2025-11-05
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
