 | | | 2026. szeptember 3. csütörtök, Hilda napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Az apoteózis dinamikája | | | [1: Peccavi] Áldott legyen a por, mi eltakar. Szemhéjaimra kérget vont a tél; nyúlós avar tapadt humusszín ajkaim közé - a csend szoborszerű; a színről-színre látás egynemű, bénító lobbanásai futófényekként buknak át a testemen: szivárványhártyát tépő optikus sikoly, a holt mezők eretnek doxológiája, vak fogoly - íme, ez lettem: pőrére hántott, meddő értelem. Az Áldások Könyvét olvassák fölöttem, lelkem most messze jár: halott - megöltem... [2: Confiteor] Mint ásó a fagyott homokba, körmöddel Isten, hasíts homlokomba - zúgj tisztítótűz! Rombold le méltatlan testem templomát; szent angyalok, fölöttem gyógyító anathémát ti mondjatok - Esthajnalcsillag, a Mennyei Jeruzsálem tornyára lelkemben te nyiss ablakot. A Holtak Országán egymagam vágom át utam, mert mondom néktek: receperunt mercedem suam. [3: Communio] Alkonyodik a világ fölött. A Nap mézszínű óbor-függönyök mögött rogyott az ég topázkék kristály-karzatára: szemhéjad Isten, lassan rám borul. A tátongó pórusok tövében fájdalom lapul, s amint fohászom ("ó Uram, per admirabilem ascensionem tuam...") kezdem, egyszerre minden végetér: szememből könny pereg, s a fény fehér vitorlát bont az álmok partjain; torzóm pörögve hull az oltár oldalára, még egyszer, most, utoljára... A fák koronája sír, izsóppal hintem be az éveket: barátaim, búcsúzom tőletek... 
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |