 | | | 2025. szeptember 18. csütörtök, Diána napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szerda éjjel, augusztusban | | A most, az egyszer, a soha, a talán aláhullottak a műmárvány kőre, reménnyé nőttek azon az éjszakán: és hinnem kell, hogy mégis lesz "jövőre".
Augusztus volt, még élt a nyár, és szép volt akár a bűntelen kenyér, - bár az alkonyszürkülés olykor már párállott a budai házak tetején. És másnap a rézfejű kulcs míg fordult egyet a vén zárban: bíztatón a sárga falra mered, és akár a hajnal, - a jövő előtte úgy dereng...
Dünnyög a szél, valahol sziréna ugat, a kertben a gesztenye tüskés burka hasad, egy harang szava szól vontatottan, lassú patak álma delel a mély nyugalomban, - s nekem bíznom kell: a remény és a valóság ugyanott van. Horzsol a fény: a hegyoldalba aranycsíkot harap, ott lent, Pasaréten az ólom újra kondul, a koldus este fáradtan csihad. ...Az éj lassan elmossa az árnyakat.
Az eljövendő napokat gyötrő hiány helyett majd büszke, igaz és bölcs szavak szegik, - színezüst öröm zuhog a kisült fű felett, fel, fel, egészen a tiszta kék fellegig. |
| | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |