 | | | 2025. szeptember 17. szerda, Zsófia napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Fény helyett | | A percekből, amit a pillanat árnyalt, átragyog valami éltető, szép erő, - nem tükröz vissza semmit, - csak láttat, látom magamban, ahogyan egyre nő... Október van, - az égő alkonyatban minden háztető aranyból verve csillan, gyémántport szórnak az ablakok; felhők szélén sárkányvér vöröse lobban, - én a négy fal mögött hallgatok.
Reggelente fény virágzik a falakon, napjainknak régi ismerőse, - de már csak langyot hoz és bánatot, fénycsóvát dobva a régi temetőkre; csordogál az ősz, - az októberi ég még int néha kéken, mosdik benne - majd sóhajt a Duna: és a köd fölötte tűszúrásnyi éppen. Mégsem fáj, - (...pedig hiányzik a színarany, ahogy kizuhan a Napból), - mert őrzök egy múlhatatlan pillanatot, úgy, mint gyémánt ha szemedbe ragyog, mit gazdája napfénybe áztatott. Túlélem hát az őszt, és most vidáman... - ...ugye tudod, hogy naponta meggyónlak, mint boldogságot az esti imában...?

Budapest, 2005.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |