 | | | 2025. szeptember 18. csütörtök, Diána napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Novemberi elégia | | ...akár szép is lehetne most ez a koraeste, lassan szőtt nyugalom hull a Bimbó útra ; zörgő levelek fonákján a Nap magát kereste, s találta meg egy fáradt ablakkeretben újra. Csak én vagyok áttetszőn holt s árnyéktalan, s bár nem akarom, foszlik, sötétlik a szavam, hördül az őszi lomb, a lilás alkony beleolvas a holnapi világba - hiába, itt már minden odvas: a múlás rozsdás, barna kapuja sarkig kitárva. Átleng a vékony harangszó a Rózsadombon, - lentebb Istent dicséri a ferences templom - hullong az őszi fák sárga és vöröslő rongya, a halott kontyvirágok levele is bánattá rontja már a kert nyári békességét - s a fényt felissza. Lassú lépteim terhét zizzeni a sokszínű avar, tegnapi örömöm mára elhalt, elnémult hamar, hallgat a rím, a ritmus, minden szó egybefolyt, verset írnék - jel maradjon -, de az ősz megfojt, vállamra ül, gonoszul szemembe szórja a port... Tarts ki! - szól a Hang belül, de leejtem a karom, s hidd el, nem bírom mozdítani, bárhogy akarom. [...] Mindszentek van. Meghalunk mi is - előbb én - bármit is tegyünk. De a mécsessel vigasz is lobban: hisz' úgyis egymásba nyílik majd pihenőhelyünk.

Budapest, 2008. november 1.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |