Ezerszer árva homlokomra,
hisz tőled oly' távol hajtom álomra fejem,
gonoszul tűz s játszik a hold velem,
ma este általa vagyok átkozva.
Nézésével ront - bár hallgatna !
de arról egyetlenegy szót sem ejt, -
hogy nélküled a békétlenség elveszejt ;
tudom jól, nincs megoldás e titokra,
miért néz így rám, vajon mi hajtja, ki felel?
Mi közös a földbe', s a holdba'?
Jaj, siess, elég volt már a titka!
Te, ki éltetőm vagy, Nap, ragyogj végre fel!
Paul Verlaine - Les méfaits de la Lune
Sur mon front mille fois solitaire,
Puisque je dois dormir loin de toi,
La lune, déjà maligne en soi,
Ce soir jette un regard délétère.
Il dit ce regard - pût-il se taire !
Mais il ne prétend pas rester coi, -
Qu'il n'est pas sans toi de paix pour moi ;
Je le sais bien, pourquoi ce mystère,
Pourquoi ce regard, oui, lui, pourquoi ?
Qu'ont de commun la lune et la terre ?
Bah, reviens vite, assez de mystère !
Toi, c'est le soleil, lui clair sur moi !
 |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
