Az est szürke árnya a városra vetül
és ősz hajával mindent befon.
Nedves szél fúj az utcákon keresztül.
Reszketve ázik a sápadt beton.

Rezzen a messzi, tompa gyárak fásult
teste. Most mindent elhagy az akarat.
Még puhán hallani az árva fák hullt
levei közt a tompán síró vasakat.

Az éj a fáradt lépteket is elnyeli
csak néhány árva lámpaoszlop susog.
Lassan gyúlnak a bérházak olcsó fényei.
A didergő falak alatt alvó koldusok.

Csendben felkúsznak az égre a jámbor
csillagok. Hosszan zúg a rozsdás kazán.
Füstös, durva dal árad a kocsmából
és száll végig a másnap szennyes hajnalán.