2024. december 1. vasárnap,
Elza napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
November
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Ma egész nap
szürke eső esett,
szél járta az utcát,
habbá verte a vizeket.
Rőt dühökkel
huhogtak a gyárak,
s odvas torkú gyárkémények
kiabálnak.
Messziről néha
kegyes szavú harang szól,
fakón gyúl ki az utcákon
a dohogó lámpasor.
Szakadt fények hullnak
a rögre,
messze a hegyek
szuszogva dőlnek
és hörögve.
 
Siket volt az ég,
sötét és konok,
nyüszítve szálltak,
s dübögtek a vagonok.
Sötétlő ezreket
sodort a könnyű éj,
megakadt az esti köd a fákon,
mint szíven a szenvedély.
 
Emberek jöttek,
elkent foltok,
egyikük alig élt,
s másikuk haldoklott;
föld tépi a lábuk,
s hátuk viszi az eget,
téglaszín kezük helyett
szemük kéreget.
Ijedten bámul emez,
szemével az égbe mar,
homlokán kísért
a fekete gyárudvar.
A gyermekek miatt,
napokig nem esznek,
messze a kohók
öklendeznek.

Ritkán kísért
békéje az ősznek,
fagyott ruha, korom és por
az ég alatt kergetőznek.
Üreges kémények
a magasba lengve,
üszköt köhögnek a végtelenbe.

                                

Rossz szagú asszony
lebeg az úton át,
sárral köpte tele
udvarát,
ahogy zuhogva hadar, -
az érdes zivatar.
Az út felől a ködben
lehullt liget ropog,
a fák az estben
elrémült oszlopok.

                      

Így élek én is
a végtelen őszben,
gyárak közt
hol zúgnak a gépek,
koldussá téve a népet
miket felrajzol a múlás,
mint átkozott térképet,
és engemet is benne,
elhajított
könnybe, vérbe, szennybe,
ki felmerültem mégis,
kiben megrezdült az ősanyag,
hittem, hogy az Isten -,
de csak a vágy szúrt belém
szárnyakat.

A földre estem,
így vagyok még
elesetten,
de nem feledve
hogy a lét előtti Lét
mint virágzik bennem,
s az anyag miként omlik szét.
Nem a föld köt újra egybe,
nem is koholt eszme,
csak a kegyes Istenség,
mely fáj és visszalök a rögbe,
ölve és szülve,
örökké körbe
s mint fagyott ruha, por és korom
túl a hosszú napokon,
így ég el a múltam
a szeles őszbe
pernyeként is
futva és kergetőzve. 

Felettem már nem az ősz fúj,
hanem a Világmúlás ősze,
mely azért gyúlt az égen túl,
hogy az Anyagot újra főzze,
oda, honnan elfújta
a tört bordájú
csillagot.
hová új élet robban,
új világok,
örvények és fényhabok,..


Ma egész nap
szürke eső esett,
elfújta a csillagot
az esti nagy tüzeket.
A téren át egy harang szól,
elnémul s kialszik
az utcai lámpasor.
Új nap virrad, dübörög a gyárak pokla,
új robot jő mindenkire,
szentekre és bolondokra. 

                    

                                             

                                          

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007