2021. szeptember 18. szombat,
Diána napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Barátnők
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

A gyermekkor oly gyorsan tovaszáll. Észrevétlenül hordozzuk az emlékeket egy-egy mozdulatban, tekintetben, érintésben.Adrienn és Klára barátsága a nagy eperfa alatt kezdődött azon a forró nyári napon, amikor "eperevő" versenyt rendezett a gyereksereg. Holtversenyben győztek. Vidám kacagásuktól volt hangos az utca. E naptól elválaszthatatlan barátnők lettek. Hűségesen kísérték egymást a délutáni különórákra, várták egymást az iskola kapujában.
Minden napnak meg volt a maga szertartása. Kláriéknál mindig várta őket a finom ebéd, körülvette őket a szerény otthon melege, órákig ábrándoztak a lugas hűvösében, vagy a fűben fekve várták, hogy történjen velük valami csoda. Téli estéken a cserépkályha kellemes duruzsolása mellett írták naplóikat. Kimeríthetetlen témájuk a felnőttek titokzatos világa volt. Klára számára Adrienn otthona volt maga a csoda. Mindig végigsiklott a keze az ebédlő faragott alakjain. Óvatosan nyitotta ki a szalon ablakait, a fényben még nemesebb volt a bronzszobor bájos alakja. Félve nyomta az orrát a nagy könyvszekrény üvegfalához. Arcukat megvilágította a nagy lámpa sárgás aranyfénye, ahogy remegő kézzel lapozták a tiltott könyveket. Itt volt fürdőszoba és televízió is. Órákig próbálták Anyácska ruháit, utánozva mozdulatait, egymást átölelve a nagy halom ruha felett. Eszeveszett gyorsasággal tüntettek el a nyomokat, mire fordult a kulcs a zárban, példás rend volt a szobában, de cinkos pillantásukban ott ragyogott a varázslat. Elszaladtak az évek sok-sok együtt megélt élménnyel.
Sorsuk úgy alakult, hogy egy világ választotta őket el egymástól, de gondolatban gyakran együtt voltak, lelkükben találkoztak. Adriennt szép család vette körül. Színes, nyüzsgő életet élt, nagy karriert futott be, számtalan érdekes ember vette körül. Klára egyedül élt, de nem magányosan, gyakran meglátogatták barátai, szelídsége és nyugalma mindenkit levett a lábáról. Munkája volt a szenvedélye és még valami: megteremteni a gyermekkorában hőn vágyott otthont. Az álma valóra vált. Háza végében kedves kis patak csordogált, kertjében az év minden szakában nyílt valamilyen virág. Télen a melegházban a szebbnél szebb orchideák. Szolid elegáns harmónia vette körül. Boldogan pihentette tekintetét szőnyegei mesevilágán. Lágyan megsimogatta kedvenc képét, Madonna a gyermekével. Szinte életre kelt a szívében a látvány. Kedves porcelánjainak finom vonala visszaverődött a széles üvegasztalon. Mindig felfedezett valami számára kedves szép darabot lakásában. Gyakran megszólalt keze alatt az ódon pianínó sercegő, édes hangja. Kedves könyvei megidézték a múltat. A kecses francia szekreter fiókjában lapultak a kincset érő levelek Adrienntől. Szinte minden nap megnézte a több tucat képet életükről. Ez jelentette számára a földöntúli boldogságot.Ma különösen lázas izgalommal nézett körül kedves birodalmában, készült a nagy találkozásra. Adriennt évek óta nem látta. Utolsó simítások a vendégszobán. A hófehér selyem ágyneműn frissen vágott rózsa a kertből. Kellemesen bódító virágillat áradt a szobában. Az első közös képük szép mahagóni keretben. A szeretet harmóniája - akárhova nézett. Megnyugtatta a látvány, már látta maga előtt Adrienn elismerő tekintetét. Nagyot dobbant a szíve a csengőszóra. Ott állt előtte az imádott lány, teljes szépségében, összetéveszthetetlen királynői méltósággal. Máris ölelték egymást, ekkor a földön koppant valami. Azt hitte, nem hisz a szemének. Egy fehér bot volt az. 

                                

Friends

Childhood passes away so quickly. We carry along memories in gestures, in looks, in a touch.The friendship between Adrienne and Clara went back to that hot summer day when there was a "mulberry eating competition" among the children, under the big mulberry tree. It ended up in a tie. Their cheerful laughter resounded through the street. From this day on they became close friends. They went with each other steadfastly to private lessons in the afternoon and waited for each other at the school gate. Each day had its special ritual. They always had a delicious lunch at Clara's place. The warm atmosphere of the simple home encircled them. They were daydreaming for hours in the cool arbour or were lying in the grass, waiting for some kind of wonder to happen. They wrote in their diaries by the pleasantly crackling fire of the glazed tile stove. Their inexhaustible subject was the mysterious world of adults. In Clara's view Adrienne's home was the very wonder. Her hands always glided over the sculptured figures of the dining - room. She carefully opened the windows of the sitting room. The charming figure of the bronze statue appeared in the light even nobler. She pressed her nose timidly against the sheet glass of the large bookcase. The yellowish - golden light of the big lamp lit their faces as they were turning over the pages of forbidden books with trembling hands. There was a bathroom and a television as well. They were trying on Mum's dresses for hours, imitating her gestures and hugging each other over the huge pile of dresses. Then they undid things in an incredible haste. By the time the key was turned in the lock the room looked nice and tidy again. Yet they looked at each other with sparkling eyes as accomplices, having shared in some magic. The years rushed by with a great many of adventures, experienced together.Things worked out that they were parted so that it was a world between them. In spite of this they were often together in spirit. Adrienne had a large family. She lived a busy and vivid life. She also had great success in her career and was encircled by lots of interesting people. Clara lived on her own, but she wasn't feeling lonely. Her friends often went to see her. Her kindness as well as her quiet mind got everybody round. She was a passionate worker. She also had a fervent desire to create a home of her own she's been wishing for eagerly since her childhood. At last her dream came true. There was a nice brook trickling at the end of her house, flowers were blooming in her garden throughout the year. She had beautiful orchids in the greenhouse in the wintertime. It was a settled, elegant harmony that encircled her. She rested her eyes happily on her carpets' world of fantasy. She gently stroked her favourite picture 'Madonna with child'. The vision almost came to life I her imagination. The fine contours of her precious china were reflected on the broad glass table. She always discovered some special article in her apartment. She often sounded the antique piano to listen to its sweet mush. Her favourite books helped her to revive the past. She kept the treasured letters from Adrienne in the drawer of the pretty French davenport. She almost every day had a look at the dozens of pictures of their life. This meant for her heavenly bliss.She looked round with a special fever of excitement in her precious realm today. She was preparing herself to the exceptional meeting. She hadn't seen Adrienne for ages. The finishing touches were made in the guest - room. There were some freshly cut roses from the garden lying on the spotlessly white silk bedclothes. The flowers were spreading a pleasant, overpowering smell in the room. There was their first common picture, set in a pretty mahogany frame. Anything she looked at made her feel the harmony of love. It was a calming view. She already saw Adrienne's glance before her eyes, being full of appreciation. The ringing of the doorbell made her heart give a leap.
There was the adored girl standing in front of her in perfect beauty, with an unmistakable queenly dignity. Soon they were falling on each other's neck, when something struck the floor. She thought she wouldn't believe her eyes. It was a white stick that had hit the floor.

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007