Irgalom. Irgalom? Igen, bár ritkán használt szó, akkor is lesajnáló hangsúllyal. Arról kevesen tudnak, hogy a szeretet gyümölcse, még kevesebben élik meg erényként. Pedig hiánya az emberi szívben döbbenetes: ártó szándék, kegyetlenség, gyilkosság, gyűlölet, népirtás. Az ember történelmét sajnos népirtások vérzik be. A népirtások kutatói egyöntetűen állapítják meg, hogy "az emberiség történetében a 20. század jelentette a népirtás évszázadát."
A 20. század népirtásaiban 170 millió az áldozatok száma. Ebből 61 millió a Szovjetunióban, Kínában 48 millió, Németországban 21 millió, Jugoszláviában 21 millió ember pusztult el. Becsült adatok. A vérengző főbűnösök neve említésre itt nem méltó! (Sulinet, Wikipédia) Az ember ember által végzett elpusztítása miért? Egyik, fő oka: az Irgalom hiánya.
Az irgalom példája pedig 2000 éve előttünk. Jézus Krisztus. Tanítása, élete egyértelmű: "Irgalmasságot akarok és nem áldozatot." (Mt 9,12) Betegeket gyógyított, sajnálta és enni adott az éhező tömegeknek, vigasztalta a szomorúakat. A halálra ítélt házasságtörő asszonyt nem ítélte el (Jn 8,11), a bűnös Mária Magdolnának megbocsátott (Lk 7,47), a vele megfeszített rablógyilkosnak ígérte: "Még ma velem leszel a paradicsomban." (Lk2,43). Gyilkosaiért haldokolva imádkozott: "Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lk 23,34)
Tőlünk meg azt kéri: "Legyetek irgalmasok, mint a ti mennyei Atyátok irgalmas." (Lk 6,36) Nem kéri, hogy mindentudók, mindenhatók legyünk, mert arra ember képtelen. Ám képes irgalmas lenni. És érdemes, hiszen "Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalmat találnak." (Mt 5,7)
21. század mit teszel, mit teszünk? Felülmúljuk századainkat vagy sikerül fehéren megőrizni történelmünk vásznát? Éljen bennünk megbocsátás és irgalom. Egyedül nem megy. Ezért  hittel vagy akár kételkedve monjuk Sík Sándor egyik verséből idézett szavait:

"Krisztus, Urunk, hozzád jövünk,
A mélységből kiáltunk hozzád. -
Irgalmazz nekünk Istenem!
Mi már magunknak irgalmazni nem tudunk. -
Öleld magadhoz ezt az őrült századot,
A Kisdedekért, akiket szeretsz,
A Magvakért,  melyek mozdulnak a mélyben
S a rothadás csiráztató setét ölén
Tisztább tavasznak pattogtatják ígéretét,panor
Légy jó hozzájuk, keltető Nap, Ősmeleg."

Képes az ember irgalmas lenni? 20. században az "irgalom óriásai" irgalmas életükkel írták nevüket történelmünk lapjaira. Tanulmányozzuk tetteiket és tanításukat. Albert Schweitzer, Mahátma Gandhi, Paul Wallenberg, Szthelo Gábor, Kalkuttai Teréz Anya, Martin Luther King, Nelson Mandela, II. János Pál pápa. És ki tudná felsorolni a Vöröskereszt, a Máltai Szeretet Szolgálat, a Baptista Szeretet Szolgálat névtelen önkénteseit? És mindazokat, akik könnyeket törölnek le, sebeket kötöznek be, békességet teremtenek,elhagyott holtakat temetnek, életük áldozzák másokért katasztrófák idején? Miért? Mert él bennük az Irgalom.
Kívánnom, napjainkban, a 21. század évtizedeiben ne legyen a költőnek igaza, hogy "irgalmazni magunknak mi már nem tudunk", - próbáljuk meg, sikerül.