 | | | 2025. november 4. kedd, Károly napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Wass Albert olyan, mint egy tükör | | Amint írtam, tegnap egy adventi keresztállításon felolvastam egy Wass Albert-elbeszélést, a „Patkányok honfoglalásá"-t. Azt hittem, egyértelmű, miért ezt választottam jeles írónktól. De mégsem az – legalábbis nem mindenkinek még a saját házunk táján sem.
Baráti vita ez, hangsúlyozom, nem ellenséges, ugyanis egy – nem tévedés – Wass Albert-rajongó magyar tanárnő írt nekem. Anélkül, hogy indiszkrét lennék, kénytelen vagyok őt idézni, tekintettel tartalma közérdekűségére:
„Egy adventi keresztállítás alkalmából miért pont ezt a művét választottad Wass Albernek? Szerintem sokkal odaillőbb lett volna a Magyar karácsony az égben. Értem én, hogy harcolsz, küzdesz, nem adod fel, mindig és minden körülmények között. Őszintén szólva nem is értem, miért pont ez a műve jutott eszedbe ezen alkalomból..."
Én pedig, szintén őszintén szólva, azt nem értem, miért nem világos, hogy pont ezt a Wass Albert-elbeszélést választottam? Indoklásul az alábbiakat írtam neki – és mivel szintén közérdekű, megosztom:
„Azért, mert arra kívántam rámutatni, hogy korunk mennyire nem a krisztusi, hanem az antikrisztusi embert, a „patkányembert" állítja elénk követendő alakként. Az elbeszélés felolvasása után ezt el is mondtam. Hozzátettem, olyan ez az elbeszélés, mint egy tükör. Ha belenézünk, megtudjuk, krisztusi vagy antikrisztusi erők dolgoznak-e bennünk. Végül megjegyeztem, hogy meggyőződésem szerint ez az elbeszélés ragyogóan példázza a kétféle embertípus közötti áthidalhatatlan különbséget."
Mindehhez még csak annyit, hogy közvetlenül utánam a helyi plébános következett. Ő azonnal megértette, miért ezt választottam Wass Alberttől és – megköszönte.
Száz szónak is egy a vége: olyan tehát e Wass Albert-elbeszélés, mint a vegyésznek a lakmuszpapír. Teszteli az embereket. Azok, akik képesek eliszkolni egy rendezvényről, melyen ezt az elbeszélést valaki felidézi, önmagukat minősítik. Magukra vették, mert olyanok, amilyenek? Csak akkor ne tekintsék magukat innentől kezdve keresztényeknek!
Pont erről szól amúgy az advent, vagyis a tükörbe nézésről. Nem a plázákban kószálásról, a temérdek ajándékvásárlásról, a földi javak hajszolásáról, nem. Bűnbánati idő ez. Még egyszer mondom, a tükörbe nézés ideje. Amíg nem késő. |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |