 | | | 2025. november 3. hétfő,
Győző napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.
David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Isten legszebb meséje |   | 
Az első karácsony, és azóta minden karácsony
az Isten embereknek elmondott gyönyörű szép meséje.
Tanítják, hogy a
mese nélkül nevelkedett gyermekek lelke sivár. A mese a szív levegője és
napfénye. Istenem, meséld minden
évben újra és újra nekem, nekünk, a jelenben élő és a jövőben élő embereknek
Fiad születését, meséld a karácsonyt, melyet nekünk készítettél! Apánk
meséit nem felejtjük el. Mennyei Atyánk, mesélj, a Te meséd igaz, jó, szép
valóság és az életet jelenti nekünk!
…
Az első
karácsony óta a betlehemi istálló és bármilyen emberi “istálló” nem istálló
többé, mert ahol jelen van a
megszületett Szeretet, ott a menny, ott az Isten. És ezért az
első karácsony óta minden palota, kastély, toronyház, felhőkarcoló, kunyhó,
templom vagy akár az emberi szív, ha nem születik meg benne a szeretet, csupán
istálló.
…
Az első
karácsony óta Jézusban Isten emberként vállalta ezt a világot, és élni kezdte
emberi életünket. Az első karácsony óta ez a világ nem átkozott, hanem áldott!
Az Istengyermek szívének dobbanásait anyja sem hallotta. Oly kicsiny a
magzatnyi szív. De ez a szív
első dobbanása óta szereti a világot. Földünket és életünket
Isten szívéhez emeli.
…
Az első
karácsony óta hihetjük, hogy az ember többé nincs a Földhöz kötve. Tér és idő
rácsait szétfeszítette a Megtestesült Isten Fia. Örök sorsát veszendő sorsunkba szőtte,
mulandóságunkat örökkévalóságába emelte. Az első karácsony
óta mi emberek, istenképmások, rokonai lehetünk Istennek. “Aki teljesíti
mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám” – mondja Jézus.
(Mk 3,35)
…
Az első karácsony óta az ember továbbra is érzi, tapasztalja a világkatasztrófákat,
háborúkat, ártatlanok szenvedését és gondolhatja, hogy ” az Isten is lehunyja a
szemét”, ám éppen azóta hittel hihetjük: keserű tapasztalatunknál erősebb a
tény, hogy Isten megtestesült
Fiában kinyitotta a szemét. Emberszemmel látja könnyeinket,
emberszívvel szenvedi szenvedéseinket és mondja: “Ne féljetek… Láttam a sátánt:
mint a villám, úgy bukott le az égből…” (Lk 10,18)
…
Az első karácsony óta, ha valaki Istennel nem akar találkozni, az embert kell,
hogy elkerülje… Őrjítő lehet ez annak, akit nem érdekel az Isten, tagadja és
állítja: Nem láttam soha!.. – ám kénytelen tudomásul venni, hogy Jézus ezt
mondja: “Bizony mondom nektek: amit
e legkisebb testvéreim (a rászoruló emberek) közül eggyel is tettetek, velem
tettétek… Amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek (a rászoruló emberek)
közül, velem nem tettétek.” (Mt 26,40)
…
Ám az is igaz, ha Istennel akarunk találkozni, oly “könnyű”, hiszen elég szeretni embertársainkat és akkor már Őt
szeretjük és Ő emberszíveken át lép elénk. Az ember szívével
közeledhet Istenhez, s amit szíve dobog, azt szája vallhatja: szeretlek, Uram!
– Ő válaszol, szíve dobog szavaiban: “Szeressétek egymást, amint én szerettelek
titeket! ” (Jn 13,34)
És nemcsak karácsony ünnepén…
Az
első karácsony és azóta minden karácsony a szív ünnepe. Mi más lehetne, hiszen
“Szeretet az Isten”.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika