 | | | 2026. augusztus 10. hétfő, Lőrinc napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Kitartani akkor is, amikor mindenki megértené az összeomlást | | 
1889. július
28-án, 132 éve született Nyirő József erdélyi magyar író. Nyirő József, a
legendás székely írófejedelem, aki úgyszólván minden egyes sorával a ma oly
hiányzó magyar életerőt hirdette, tudva, hogy a győztesek soha nem adják fel a
harcot, akik viszont feladják, sohasem győzhetnek, továbbá, hogy azt bárki fel
tudja adni, hiszen az a legkönnyebb, de aki kitart akkor is, amikor mindenki
megértené, hogy összeomlik, az az igazán erős!
Igen, ma, amikor mind a
közéletben, mind a művészi életben az elvtelen kompromisszumkötés, az akaratát
soha véka alá nem rejtő ellenségnek való megfeleléskényszer, az igazi nagyságok
maradéktalan vállalása szalonképtelenségnek minősítése alapján jut rendszerint
valakinek több grádics, válik egyre aktuálisabbá Nyirőnek nemcsak az írói,
hanem a (sok róla amúgy oly elismerően nyilatkozó számára mégis terhes)
közéleti, politikai pályája is.
Igen, egyenesen elszomorító jele
ugyanis a konzervatív táborbeliek (kiváltképpen a magukat a két világháború
közti „népi irodalom” mai híveinek vallók) spirituális és intellektuális
mélyrepülésének, hogy közéleti-politikai szerepéről vagy hallgatnak, vagy
azonnal védekező hadállásba helyezkedve nyilatkoznak róla, parlamenti
képviselőségét, politikai publikációit (kiváltképpen a „Magyar Erő” című lapban
való szerepléseit) gondosan „elválasztva” szépirodalmi munkásságától.
Igen, ők
azok, akik görcsösen csak azt hajtogatják, mennyire nem volt „szélsőséges”,
azaz nyilas, fasiszta (mintha legalábbis szégyen lenne, ha netán az lett
volna!), figyelmen kívül hagyva, hogy a korában a magyar és az olasz nemzeti
radikalizmus nyílt vagy burkolt támogatása egyértelműen a trianoni rendszert
létrehozó világhatalommal szembeni lázadás talán legadekvátabb formái közé
tartozott, mindazonáltal a pártjaikban való közreműködést ő csak eszköznek
tekintette, nem célnak.
Igen, célja ugyanis hazánk teljes
szellemi, területi és anyagi felszabadítása volt a trianoni rendszert
megalkotók alól, ezért lett az Erdélyi Párt képviselője, ezért maradt 1944.
október 15-e után is országgyűlésünk tagja, felismerve, hogy az Európát
bevallottan elsöpörni akaró bolsevizmussal szembeni élethalál harcunk
megvívásához történelmi szükségszerűség a Berlin-Róma-Tokió tengelyhez történő
tartozás, független a párt- és kormányérdekektől, példát mutatva ezzel az
összetartásra.
Igen, kétségtelenül kevesebb
konfrontációval jár persze az ellenséges hadállásokkal szembeni fáradhatatlan
védekezésben a konzervatív széplelkeknek a csak az Erdély mitologikus
szépségeit tollára tűző író magasztalása, mint politikai szerepvállalásának
azzal egyenrangúként való elismerése, amelynek egyértelmű jeleként súlyos
betegségében oly sok korábban lelkes olvasója teljesen magára hagyta, akik
ezzel persze csak azt adták tudtára, hogy aligha voltak valaha is a barátai.
Igen, aligha, akikkel szemben (a
kortársai közül Erdélyi Józseffel, Sértő Kálmánnal, Sinka Istvánnal szintén
csak megfeleléskényszerrel foglalkozó népnemzetiek szemében náluknál is nagyobb
szálkának számító, ezért elhallgatott) Alföldi Géza viszont kitartott mellette,
mert megértette, hogy a legnagyobb fájdalom számára a saját állítólagos hívei
iránta való közönye, a Szabó Dezső-i sors, vagyis annak megtapasztalása, hogy
bizony „az örökkévaló dolgok hívása nem üzenet a süket emberfülnek”.
Igen, velük, a saját árnyékuktól
is megijedőkkel szemben a legendás székely írófejedelem úgyszólván minden egyes
sorával a belőlük oly hiányzó magyar életerőt hirdette, tudva, hogy a győztesek
soha nem adják fel a harcot, akik viszont feladják, sohasem győzhetnek,
továbbá, hogy bárki fel tudja adni, hiszen az a legkönnyebb, de aki kitart
akkor is, mikor mindenki megértené, hogy összeomlik, az az igazán erős!
|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |