Azt nem tudom, hogy Mécs László hány éves korában írta "Fényt hagyni magunk után!" című versét. Azt azonban tudom, hogy egyre gyakrabban vallom szavaival:

" Ó bárcsak tudnánk távozáskor
fényt hagyni, mint a Messiás..."

"...Vagy legalább mint az Anyák..." 

"...Vagy legalább is, mint a Nyár..."

"...Vagy legalább is, mint a Nap,
melyet elnyelt az alkonyat,
de a legbúsabb éjben is
világít még gyöngyvirágban,
a liliomban, mécsvirágban.
Az életünk olyan tünékeny.
Ó szent fényt hagyni volna jó!... "

Fény nincs árnyék nélkül. Életemben, életművemben legalább arányaiban gazdag volt a fény, mint az árny? Ki képes ezt megítélni?

.....

Az elmúló 9 évtizedemben, hogyan szötte át jellememet

- történelem rettenete és szépsége,
- tragédiái és szabadságharcai,
- egyházam emberi árnyai és isteni ragyogása,
- családom vereségei és megdicsőülései?

Olyan kérdések, amelyre éppoly nehéz válaszolni, hogy jellemem és életem tettei, történései miként hatottak népem, egyházam, családom életében?

.....

Ismert és ismeretlen őseimtől öröklött ajándék-tehetség kibontakozott-e bennem önmagam és mások javára, és úgy adtam tovább vérségi és szellemi utódaim életfolyamába, hogy ők kiegyensúlyozottabb életet élnek majd kincseiket másokkal megosztva?

.....

Kérdéseim gyarapodnak az évek emulásával, a válaszok kevésbé. A választ semmiképp nem a kimondott vagy leírt szavaim adják meg, hanem (néhány hónap múlva) a kilenc évtized, a még kővetkező hónapok, évek (?) tettei - ki tudja, a szívekben, a könyveimben meddig őrzött emlékem...

.....

Pilinszky János költővel vallom:

" Amiként kezdtem, végig az maradtam. 
Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom... "

Öntudatra ébredésem óta érint a Szépség, a Jóság, az Igazság. Érint a titokzatosság,a Szent. Isten bűvöletében és vonzásában élek. A hit, a remény, a szeretet tágra nyitja Előtte és az emberek felé szívemet. Holott vagyok, mint minden ember:
" Simul justus et peccator. " (Igaz és bűnös.)

.....

" Az ember érthetetlen misztériuma, hogy valódi életét sorsától függetlenül éli. " (Hamvas Béla)

Sorsom kanyargósan egyenes útjáról s állomásairól honlapom /www.macz.hu) tájékoztatja az érdeklődőt.

És ha a költővel vallom, hogy "...Ó szent fényt hagyni volna jó! ", akkor reményemet sem titkolom el. Puszta Sándor költővel igent mondok és vallom az ő szavaival:

" én is hóba írt
jel vagyok!
marad ha létem
itt hagyom
utánam csöppnyi
cinkenyom?"