 | | | 2026. május 8. péntek,
Mihály napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik.
...
| | 
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
...
| | 15. A félelmetes Oz leleplezése "Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek. ... | | (Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...
| | 
Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. ... | |
1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.
Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is. ... | |
A "Figaro házassága"-t 1786...
| | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | | 
A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről. ... | |
Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”.
...
| | Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze. ... | | 
1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Tavaszjelek - néhány szó március tizenötödike előtt |   | Ebben az évben nem kaptunk olyan csodás, korai tavaszt, mint tavaly ilyenkor. Ez a március inkább a gyermekkori márciusaimra emlékeztet...
Emlékszem, kislányként a kötelező sötét szoknya, fehér blúz és fehér térdharisnya volt az egyenöltözet, - így mentünk ünnepelni.
Aztán jött sok-sok olyan március tizenöt, amikor még a télikabát sem került le rólunk, vagy éppen hatalmas hóvihar vagy fagy, de legalábbis nagyon hideg volt azon a napon.
Ma is mintha újra a régi lenne a tavasz...Mintha újra az eszmélésem körüli időszak lopódzott volna vissza egy kicsit...
Borongós, hűvös, esős napokat élünk, - de itt a hegyen olyan mély a csend és a békesség, hogy szinte hallani lehet.
Tudom, ez képzavar, - de ellentmondásaink ütközéséből akár okosodhatunk is, - és bevallom, rácsodálkoztam a mostani tavaszunkra, ahogy a kutyámmal a hegyen csavarogtunk.
Olyan felemás...
Ha azt írom, hogy mindennek dacára az illatok már sejtetik a gyönyörű tavasz settenkedését, hogy mégiscsak zümmög déltájban a levegő, hogy csakazértis kinyíltak a korai, téltemető virágok, hogy szinte hallhatóan pattannak a zsenge rügyek és noha rejtegeti fényességét a nap, mégis jelen van, - akkor túl dagályosnak hangzana az egész mondat.
Pedig így van.
Sétálok a vizslámmal, Cipóval a kedves kis budai utcákon és semmi sem tudja megzavarni a nyugalmamat és a gyönyörködésemet a tájban.
Alattam, pontosabban a lábam alatt egy csodás félkaréjban lüktet Budapest - ide semmi zaj nem ér fel, csak a halványan bágyadt fény erőlködése a láblógató esőfellegek mögül és az opálosan szürke csönd.
Különleges tavasz ez.
Beteg, erőtlen, de mégis tavasz.
Nem tehetek róla, én ezidőtájt kezdek feléledni tetszhalott álmomból, amibe a szép, simogatós ősz elmúltával hullok minden évben.
Most lényem minden rostjával ebbe a kora tavaszi napba vagyok lehorgonyozva, és nincs semmi, ami elronthatná ezt a kézzel fogható, tapintható, érezhető csodát.
Bennem rend van, béke és nyugalom. És várakozás.
Várom a következő és az azután következő napot, mely egyre szebb lesz, minél beljebb jutunk a tavaszba, amit én annyira várok...
Sok minden fér majd el egy ilyen nyilvánvalóan "köznapi" szombatban, ami azért most kicsit más, mint a többi szombat. Előre jelezte szokatlanságát ez a tavasz, hiszen a tél is kíméletlen volt velünk az idén. Most mégis hálás vagyok ennek a mai napnak ezért a sápadt fényért és csendért, ami körüllebeg...
Jegyzetemnek nem tárgya semmi más, csak a tavasz köszöntése március idusán, - pont úgy, mint gyermekkoromban.
Írásomban talán pátoszt vél felfedezni az olvasó. Ez olyan titokzatosság lehet, amikor az emelkedettség eléri azt a hangmagasságot, amelyen a hang, - ha kimondjuk, megbicsaklik. Jobb, ha egy lépésre a végső céltól rábízzuk a szavakra a munka nehezét, - a megértést; hogy az, - a tehetetlenség törvényénél fogva - maga fussa be az útját, éppen csak alkalmat adni alája, lehetőséget hogy megéledjen.
Az alkalom - jelen esetben - ez a pár, bennem kóborló mondat le-, és kiírása. Most átadtam gondolataimat a betűknek, - és innentől kezdve mindenki önmagán át látja a mai napot, és az elkövetkezendőket....
Én így, ahogy fentebb olvasható.
Méltósággal, betelt szépséggel, emlékezéssel, békével és renddel a szívemben.
Ha kicsit bágyatag is, de mégis gyönyörű nap van.
Hamarosan itt az igazi tavasz.
 |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika