Kedves Zsolt,
számomra izgalmas, mindmáig megfejthetetlen viselkedéseket mutatsz be lenyűgöző stílusban. Mi a megfejthetetlen? A materializmus és az idealizmus, a pszichológia vagy annak gyakorlati megvalósítása, a pszichoanalízis közötti ellentét és feszültség. Pontosabban: velünk születnek-e ezek a brutalitások (vagy más esetben a szelídség) vagy visszavezethetők-e pszichés defektusra, amit az illető gyermekkorában-ifjúkorában interiorizált s felnőtt korban exteriorizált? Szublimálásról van-e szó vagy ösztönökről? Vajon mi történt volna ezekkel a zsenikkel, ha tegyük fel a modern orvostudomány eszközeivel, pl. trankvillánsokkal fékezték volna meg őket? Maradtak volna ugyanolyan zsenik, avagy hétköznapi emberekként - nem vonultak volna be a világirodalomba? Vagy netán még "zsenibbek" lehettek volna? Belegondolok: Verlaine-nek, Balassinak,
Juhásznak stb... igazságszérumot adtak volna be, mint ma a kémeknek, terroristáknak - írásműveik hogyan alakultak volna? Ami engem illet, azt tartom igazságosnak és főleg gazdagítónak, ha ezeket az oldalaikat is megismerik az olvasók, a film-stb...rendezők, színészek, irodalomkutatók, hiszen e nélkül csak egy roppant foltos, hiányos képet kapnak a szezőkről. Ezek után érdeklődéssel olvasnám Tőled a - női zsenik által elkövetett tettlegességek históriáját, hiszen közöttük is szép számmal voltak-vannak kegyetlenkedők, erőszakosak, gyilkosok. (Bocsánat a Nőktől az ötletemért!... Nem a bosszúvágy hajt.....). Üdvözöl: Kun Tibor