 | | | 2025. december 10. szerda, Judit napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. ...
| | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Decemberi hajnalok | | Az ablakon rajzos, kékes jég mereng, kint zajtalan sötét van - korán kelek; igen, tudom, lesznek még ilyen reggelek, mikor puha szárnya s füle nő a csendnek, - a derengést szoknia kell még a szemnek -, majd kivirul a szoba a sápatag fénytől (mint a június-esti téglaszínű lednek) körben, a falakon a „jó reggelt!” szétdől, - indul egy új nap. Hogy émelygem ízétől! A hajnali fény rámhull, ölelne, erőlködik, szeretne megmenteni belőlem valamit, pedig mind halkabban szól hozzám a jövő, nincs remény, nincs holnap, nincs jótevő, csak a semmi, a nincs, csak a dirib-darab; karácsony lesz újra, s jaj, én, a gályarab, megint vesztettem: megállt, eltörött óralap. …lámpák pislognak kint, a vatta-ködben, jégcsapok halvány vére néhol el-elcsöppen, harap, szorít a fagy, álnoksága rendületlen: gőgjét fitogtatja a tompa szürkületben. […] December van, ünnep tántorog a tájon, s zörgeti a lelkem csaknem minden éjjel, tudom, mert mondják: közeleg karácsony - hűvösen legyint meg mind a két kezével. Itt jár, susog, fénylik, ráhajol az utcasorra, s én csak ismétlem – tán’ már századszorra: hagyjon, nem vagyok! Egy lélek elbitangol. És hiába keres bárki. Már nem leszek sehol. […] Nem tudom, vajon meddig élhet a versem, - nem csak ez, de a többi, a sok száz másik; igaz, nem vágynám, hogy őket tűzbe vessem, azt hiszem, fájna a szívem az ellobbanásig… Hiszen belőlem szőttek, övék a fele életem: s enyémek, míg őket önként el nem engedem. …Szentestén lelkemben félelmem öklömnyi, de tudom, mindenhonnan illik elköszönni, halkan búcsúzva, merengve, de tovább lépek, tán’ itt maradnak utánam versemben a képek: Buda, szavak, mosoly, napfény az Óperencián, nyár, Chopin, anyám, bánat - és az én agóniám.

Budapest, 2010. december 17. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |