Hiába minden tanács, intelem,
ha rád tör a vágy hirtelen,
ha kukacként, mint almát, rág a múlt,
szíved űz, az agy mást tanult.

Az agy nem küzd, és mindig lemarad,
a szív csak vet, de nem arat.
Az emlék magvakat szór, szikrázik,
lepleznéd, de mégis látszik.

A lelkedből vulkánként tör elő,
a kősziklákat tördelő,
mindent elsöprő, a ritmustalan,
utat törne az úttalan.

Az égbe száll, vagy a mélybe szalad,
elpusztul-e, vagy megmarad,
rejtőzködő, örvénylő vad körök,
szivárvány éltű vagy örök?