A nagy folyón olajjal írt sebek,
a lombok arcán vegyszer marta folt.
Legyek köröznek, méhek nincsenek,
a kert, az udvar csontra szétrabolt.
Kifosztott égbolt, átkent láthatár,
romlott ködökbe fojtott szellemek.
Ha kell, az óra más irányba jár,
a bárányfelhők farkast rejtenek.
Száz tönkretett gyár: rozsda, csönd, lakat,
csődből, hiányból gazdagság fogan.
Sovány zsebekben hájas ujj matat,
s ahányszor számol, mindig máshogyan.
Amott a város: utca, zaj, szemét,
vad éjszakák és széthányt reggelek.
A méreg szórja combos öklösét,
s a kába test a porban hentereg.
Színes hazugság, megdarált mesék;
háttérparancsra dönt a nagyterem.
A rózsaszínből ferdén hajt a kék,
s a körtefákon tarkabab terem.
Vigasz gyanánt a látszat műremek,
és egybehangolt minden számadat.
Éned bemérik szorgos műszerek,
s mocskos kezek törnék le szárnyadat.
 |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
