Itt dúl a harc, ott semmi béke,
fröcskölnek vénák, indokok.
Hars vádak marnak szent igékbe,
az égen telt füst imbolyog.
Sziréna festi falfehérre,
az ember szédül, támolyog.
A szája kékül, lóg a sérve;
gödrök közt eltűnt lábnyomok.
Ez hízik, más elsorvad érte,
lent holtak, fönt csak számsorok.
Az elnök boldog, mind megérte,
s szavára hurráz száz torok.

|