Avant l'automne
(L'été de la Saint-Martin)
Tantôt j'ai vu un trope.
N'étant pas l'aire du jour!
Au loin des chevaux et bonnes,
et sur le ciel une tache d'or,
comme une petite sonnette dorée,
suppliante, mousse et chauffée,
tant que lointaine les rebondies
engourdissent une prière,
prennent feu sur les collines
les avalanches d'églantier.
Je veux mourir dès lors,
en cette région d'automne,
où le ciel est cliquant,
là-bas, des douzaines de bobonnes,
qui rient et sont en pleine déroute,
ses risées sont pensives, molles et unies,
et l'odeur des foins vole par la route,
si le silence porte un chant, les cri-cris.
Őszelő
Láttam ma egy képet.
Nem a mai táj volt!
Messze lovak és cselédek,
és az égen egy aranyfolt,
akár egy aranyló csengő,
tüzes volt, tompa és esengő,
míg távol a harangok
eldongtak egy imát,
s kigyúltak a dombokon
a csipkebokor-lavinák.
Szeretnék így meghalni,
ilyen őszi tájban,
hol aranyfüstös az ég,
s alant tucatnyi lány van,
kik szertefutva nevetnek,
kacajuk méla, lágy és csendes,
és szénaillatuk van a tereknek,
ha majd tücsökdalos csend lesz.
|
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
