Veled szemben minden szavad, a volt éned ma már szégyell. Vedelsz, ahol forrás fakad, kertek között jársz fejszével.
Nagy számokért töröd magad, szirmot habzsolsz, a rét szárad. Bőröd vastag, kezed ragad, a véred hajt, csorog nyálad.
Mint lesz végül, régről féled, sötét múltad sokszor zavar. Gödör-homály hamis fényed, ha nincs hasznod, fordulsz hamar.
Bomlott elméd bármit tervez, időd lejár, a nincs marad. S ha már nem rejt álarc, jelmez, felperzsel majd lopott
nyarad.
(Megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán.)
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/392791034_7157683854266248_2778295497419233145_n.jpg?_nc_cat=106&ccb=1-7&_nc_sid=5f2048&_nc_ohc=KLICd0gF_rUAX8lPgQx&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfCBEByrLGJcYZPdFv0_h42drUvWcI9SjLeP3FBJhs9QHw&oe=653028B3) |