de jó lenne, ha minden fehér
és fekete volna - a hóban nyomokat
csak nyomokban hagyva láthatatlan
mezőkön feküdni hanyatt
csillagokat csak úgy nézni
a szemeidben kozmoszt vélni
mélyen álomba zuhanva éjjel
álmodni a sötétséggel
kapukban vágyakozva
terád várva
ráköszönni a távozókra

de jó lenne, ha minden sárga
és bíbor volna - ha a föld és ég
egybefolyna valahol a horizonton
egy ponton, ahol
a végtelenek találkoznak
ahol vége a világnak
néha mégis a napba nézni
ámulatból feleszmélni
zuhanni a fénybe
maradni
ha menni kéne

de jó lenne, ha minden zöld
és kék volna - szélben állva
várni vonatokra, amiről valaki
talán leszáll egyszer
nagy bőröndökkel kezében
merészen tavaszt hinni a télben
egy tó partján, ami Sehol van
szavakat tudni sehonnan
hallani egy hangot a zajban
hinni süketen és vakon
élni végtelen
és meghalni nagyon