2022. november 27. vasárnap,
Virgil napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Elbocsátó üzenetem
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Hát törjön az, aminek törnie kell:
varázs, vagy pálca fejem felett.
Legyen ez az elbocsátás
az utolsó. Ezer elfeledett
harc, szégyen, alázat - vagy
legyen bármi - levetett palástja.
Ennél már nem lehet hidegebb,
se távolibb semmi. A vágy már
nem hoz közel, nem repít,
és már nem melegít sajnálat.

Messzi vagy és időtlen,
mint bármi, amit bennem hagyott
pár ócska percnyi léda-léted.
Mindent visszaadok, amit kaptam,
de soha nem akartam másnak,
csak varázsnak. Hát törjön varázslat:
ebben az öldöklő héja-nászban
hamis csókok ne csattanjanak többé,
egy mozdulat se váljon öleléssé,
míg minden széppé lett szavad
már csak gondolat marad.

Tanítottál, én tanultam - rég volt,
mikor még volt bennem akarás
bölcsnek lenni, és a pillanatot
még egyszer és utolszor talán
élvezni egy alvadt éjszakán.
Ölni jöttem, nem csak temetni -
múltat, jelent: téged. Nincs szándék,
vágy, vagy bármily érdek,
ami újra feléd terelné álmom.
Én barackhús csinszkákra vágyom.

Megkaptad jussod belőlem -
így hát elbocsátlak. Cipelj, amíg
el nem nyel ár, vagy salak - mindegy,
csak veszni lássalak. Álljanak bárhogy
a csillagok: sorsom belédfonódott.
Most, mikor a mindörökkét
már nem hiszed - vakítson
nimbuszom zsarnok fénye,
amíg kihúnyok végleg.
Már köszönésedet sem hallom.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007