 | | | 2026. november 1. vasárnap, minden szentek napja Marianna napja. Kalendárium | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Elbocsátó üzenetem | | Hát törjön az, aminek törnie kell: varázs, vagy pálca fejem felett. Legyen ez az elbocsátás az utolsó. Ezer elfeledett harc, szégyen, alázat - vagy legyen bármi - levetett palástja. Ennél már nem lehet hidegebb, se távolibb semmi. A vágy már nem hoz közel, nem repít, és már nem melegít sajnálat.
Messzi vagy és időtlen, mint bármi, amit bennem hagyott pár ócska percnyi léda-léted. Mindent visszaadok, amit kaptam, de soha nem akartam másnak, csak varázsnak. Hát törjön varázslat: ebben az öldöklő héja-nászban hamis csókok ne csattanjanak többé, egy mozdulat se váljon öleléssé, míg minden széppé lett szavad már csak gondolat marad.
Tanítottál, én tanultam - rég volt, mikor még volt bennem akarás bölcsnek lenni, és a pillanatot még egyszer és utolszor talán élvezni egy alvadt éjszakán. Ölni jöttem, nem csak temetni - múltat, jelent: téged. Nincs szándék, vágy, vagy bármily érdek, ami újra feléd terelné álmom. Én barackhús csinszkákra vágyom.
Megkaptad jussod belőlem - így hát elbocsátlak. Cipelj, amíg el nem nyel ár, vagy salak - mindegy, csak veszni lássalak. Álljanak bárhogy a csillagok: sorsom belédfonódott. Most, mikor a mindörökkét már nem hiszed - vakítson nimbuszom zsarnok fénye, amíg kihúnyok végleg. Már köszönésedet sem hallom.

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |