 | | | 2026. szeptember 4. péntek, Rozália napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Rettenetes virágének | | ...Én nem tudok szebbet elképzelni, mint mi ketten -, ha átírnád a roppant törvényt, mely itt leng felettem.
Jöhetett eddig bármi rossz, s lehetett cudar a múltam, vigaszom, hogy feloldozásodba, óvó karodba bújtam.
S lehet még oly idő, bizonyítéka a szűkmarkú világnak: ha megindulnak a hegyek, én akkor is Téged vigyázlak.
...mert volt már, hogy a legszebb hit is megbicsaklott, - s ki tudja? Tán holnap már nem leszek más, csak halott.
Pedig a legősibb lángból vétetett boldog voltam nemrég, egy, vagy két napja volt? Az is már mintha csak emlék...
Add, hogy elérjen s becézhessen Desdemona-ujjam; mondd, hogy kell, hogy rút emlékeimről a port lefújjam?
Egymagam miképp legyek szép múltunknak szigorú őre, nem szétszakítva, mi ezüstbe van már örökre szőve...?
Emlékszem: vöröset lobbant a pipacs azon a délutánon, június volt, vártalak, jöttél, hogy többé semmise' fájjon.
...akkor ölébe vont az alkonyég, a nyár, az Isten minket, s én mindent megköszöntem, azt is, hogy ránk tekintett.
Lám, igazzá vált: nem számít tér, idő, távol, s messzeség, a kedveshez paranccsal köt a hűség, de semmi sem elég:
mert hordtam már a boldogság sebét, hát várok, hogy intsen: de ha nem így lesz, nekem nincs menekvésem. Nincsen...

Budapest, 2006. október 11. - 2009. május 17. |
| | |  Kovács Anikó [egyéb] érkezett: 2009.05.23. 17:15:05 (csak regisztrált tag olvashatja) Évi, tudod miért...? Mert öröm közben is "fájdalmakat ölelnek" a sorok, hiszen bennem mindig egyszerre születik meg a legszentebb, legszebb és a legfájdalmasabb érzés is - a félkarú óriás mintájára. Soha sincs felhőtlen pillanatom, vagy csak maximum egy napig, kettőig...? ...és mert amikor a legboldogabb vagyok, akkor is a "rettenetes" mögöttes miértek lármáznak bennem a virágének boldogsága mellett. De ez még mindig jobb, mintha csak a "rettenetes" érzések uralnának...
Köszönöm! | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |