 | | | 2025. december 14. vasárnap, Szilárda napja. Kalendárium | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. ...
| | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Rettenetes virágének | | ...Én nem tudok szebbet elképzelni, mint mi ketten -, ha átírnád a roppant törvényt, mely itt leng felettem.
Jöhetett eddig bármi rossz, s lehetett cudar a múltam, vigaszom, hogy feloldozásodba, óvó karodba bújtam.
S lehet még oly idő, bizonyítéka a szűkmarkú világnak: ha megindulnak a hegyek, én akkor is Téged vigyázlak.
...mert volt már, hogy a legszebb hit is megbicsaklott, - s ki tudja? Tán holnap már nem leszek más, csak halott.
Pedig a legősibb lángból vétetett boldog voltam nemrég, egy, vagy két napja volt? Az is már mintha csak emlék...
Add, hogy elérjen s becézhessen Desdemona-ujjam; mondd, hogy kell, hogy rút emlékeimről a port lefújjam?
Egymagam miképp legyek szép múltunknak szigorú őre, nem szétszakítva, mi ezüstbe van már örökre szőve...?
Emlékszem: vöröset lobbant a pipacs azon a délutánon, június volt, vártalak, jöttél, hogy többé semmise' fájjon.
...akkor ölébe vont az alkonyég, a nyár, az Isten minket, s én mindent megköszöntem, azt is, hogy ránk tekintett.
Lám, igazzá vált: nem számít tér, idő, távol, s messzeség, a kedveshez paranccsal köt a hűség, de semmi sem elég:
mert hordtam már a boldogság sebét, hát várok, hogy intsen: de ha nem így lesz, nekem nincs menekvésem. Nincsen...

Budapest, 2006. október 11. - 2009. május 17. |
| | |  Kovács Anikó [egyéb] érkezett: 2009.05.23. 17:15:05 (csak regisztrált tag olvashatja) Évi, tudod miért...? Mert öröm közben is "fájdalmakat ölelnek" a sorok, hiszen bennem mindig egyszerre születik meg a legszentebb, legszebb és a legfájdalmasabb érzés is - a félkarú óriás mintájára. Soha sincs felhőtlen pillanatom, vagy csak maximum egy napig, kettőig...? ...és mert amikor a legboldogabb vagyok, akkor is a "rettenetes" mögöttes miértek lármáznak bennem a virágének boldogsága mellett. De ez még mindig jobb, mintha csak a "rettenetes" érzések uralnának...
Köszönöm! | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |