2022. július 4. hétfő,
Ulrik napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Une élégie fatiguée
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Estbe hajló napnyugta van,
közeleg az öreg este,
ahogy vér fagy rá a kényes sebre;
most nap festi még fényesebbre,
a messzi egek vonalát.
S mint lágyan omló méz a mézen,
úgy siklik el halk-merészen
tó és felhő, hegy és égbolt,
csillag villog, volt ifjúság…
Ez is milyen rég volt!

A magas - íves márványlépcsőn
bús moha most puha kárpit,
És a vágyam nem is oly’ rég
lázas-buta szívvel várt itt.
S talán, egyszer, sok év múltán
késő rokon majdan itt hal,
még visszaálmod mindent,
mikor boldog volt és fiatal.
Az összes csókot,
mitől elforrt lelke;
míg a kerteken egy fáradt madár
ezüst dalát énekelte.

Most a házfalakra komor eső
száznyi csíkot újra rajzol,
és az ablak mögött, ahogy régen
ugyanaz a régi dal szól,
és már egybefoly a tó az éggel,
s hallani, hogy miként búg a náddal,
s hogy ér egybe minden itt is,
egy fáradt, hosszú szerenáddal.

S bent a házban halovány fény
botorkál majd, öregesen lép le,
és rávillan egy itt feledett
régi-régi Krisztus-képre.
Itt az összes szoba halk-konok,
mint amott messze a balkonok.
Itt minden fájón zsongva pattan
mint a kerti ajtón a vén lakat,
de a régi utak távolából
idevillan egy-egy kirakat…

(Tata, 2003 őszén)

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007