2022. július 4. hétfő,
Ulrik napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Régi idők kurucos nótája...
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Régi szent tavasz,
te bibliásan kegyes;
áldó bokraidon
már a rügy is hegyes,
míg a régi szurony tompa…
Kivágták a fajtám fáját,
melyet rossz ugarra dobtak
csupaszul s halomba.


E máriás nép,
ha egyszer, mint rég,
a Szűzanya könnye alatt újból ázna,
nem lenne ennyire barom s parázna,
s csak egyszer nyelné sóját,
mit itt hagyott a tavalyi hó.
Nem lenne ennyire
megalkuvó.
De ma füttyentésre ugrik, s csahol,
s mit törődik, hogy
törzskönyvét őrzik valahol;
hogy vére, ha megalvadt,
s alvadtan hűl;
ha haraggá is forr néha,
árulássá szelídül.


Addig csúfultunk a rosszra,
mígnem bennünket már elejt,
a haynaui selejt,
és Kelet iderohadt mocska,.
Múltunkból moslék lesz,
melytől dagad már a rocska;
rajtunk röhögő kondapofák falnak,
s kérdezzük,
kell-e még magyar a magyarnak.
Hátunkra nő minden sír,
melyre a legbúsabb Isten idesír.
S nemrohadó húsunk
hegy és halom,
melyhez belőlünk
dob mindig a hatalom;
s mi, Euróba jobbágya,
hőstettünk odaát
csak trágya,
Így vész el e nemzet,
mit szkíta, hun,
vagy az Isten nemzett,
kit templomba zárt a jelen,
s ki hitet koldul
minden éjjelen;
s hiába néznek ránk
a templomi szentek,
a szentség e rohadt jelennek
eretnek,
s velünk szemetelnek
eszmekufár csalók,
s mi nem botozzuk meg
a hamis szófacsrót,
velünk árulták ki és el
évezredek  akarását,
s bűneink a messziből érnek
el a máig,
s mi hordjuk a jövő
stigmáit.


Ha majd az Idő
a histórián
új rovást vés;
talán kimondja,
meddig a bűnhődés.
Mert a világon,
csak a magyar,
minek nevét is csak fanyar
képpel köpdösik.
Csak ez a fajta,
melynek sírját öblögeti,
Duna, Tisza, Rába, Lajta.
Csak erre mérik az ütést,
csak ennek másznak mellkasára,
s szorítják torkának a kést.
A Világ Golgotáján
mellénk nem két latrot tesznek,
S nem egy,
hanem a mindig-Krisztusa vagyunk
minden keresztnek.
S már nincs ki éltet -
magyarként
feszítik az elítéltet.


Csak magyar nyelvem maradt,
tavasza az összes nyelvnek.
De már ez is satnyán őszül,
ahogy ráhevernek
romlott szajhanyelvek.
De e láthatatlan köldök
- ha itt a testem, s ha megöltök -,
örök, mint az Isten,
a szavam a rögön túlra viszem,
mely a föld alól is izen,
vagy legalább a sírmárványról,
vagy a hajnali szélben
szikrázó kopjafáról lángol
új igéket...
De mit számít már neked
turánságod felugató fajom,
mert  szellemed
is elpislákol minden bajon….
Mert a mi vesztünk,
hogy újból s újra kiegyeztünk,
oh, én szabadságböjtös
nagy nemzetem…
Belenyugszol,
hogy így legyen,
belenyugszol, hogy így legyen?

                                               

csak regisztrált felhasználó olvashatjaKovács Anikó
[egyéb] érkezett: 2009.06.06. 08:11:53 (csak regisztrált tag olvashatja)
Talán csak Döbrentei Kornél írt ilyen megrendítően szép, igaz és elkeseredett, őszinte sorokat, melyeknek hazafias szellemiségével ma egyetlen egy költő sem tud Rajtatok kívül versenyezni és szebbet alkotni.
Én ezt a verset Dörner György hangján hallom máris - és az élmény egyedülálló.

Manapság ezekről az érzelmekről nem "illik" így írni. De szerencsére Te fittyet hánysz ezen "tilalmaknak" és érces hangod messzebbre cseng, mint gondolnád.
Erő és szív van ezekben a sorokban, bár a lemondás és a csalódottság keserűsége is kivillan.

Költeményed a maga műfajában példátlanul jó, bátran mondhatom: mestermű. Kornél bácsi megszorítaná apai szeretettel a kezedet.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007