Talán csak Döbrentei Kornél írt ilyen megrendítően szép, igaz és elkeseredett, őszinte sorokat, melyeknek hazafias szellemiségével ma egyetlen egy költő sem tud Rajtatok kívül versenyezni és szebbet alkotni.
Én ezt a verset Dörner György hangján hallom máris - és az élmény egyedülálló.

Manapság ezekről az érzelmekről nem "illik" így írni. De szerencsére Te fittyet hánysz ezen "tilalmaknak" és érces hangod messzebbre cseng, mint gondolnád.
Erő és szív van ezekben a sorokban, bár a lemondás és a csalódottság keserűsége is kivillan.

Költeményed a maga műfajában példátlanul jó, bátran mondhatom: mestermű. Kornél bácsi megszorítaná apai szeretettel a kezedet.