 | | | 2025. november 17. hétfő, Hortenzia, Gergő napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Azért... | | Azért…
…mert minden, de minden érdekel, mi veled a nap során megesik, a sok égi, fényes jel feletted, s nekem tudnom kell: életedben hogyan férek el, s ami enyém: óvni - téged örökre megőrizni -, mert így van elrendelve: még a semmibe szürkült reggeleket is – mindet -, sokszor marasztalt színes emlékeket és komoly-szép nevedet a novemberi, maszatos égre írni fel. Tudom, ezt így kell, így rendelte Isten, kellett, hogy engem hozzád menekítsen, hiába korhad a lélek, és dermed a szív talán, de szent vágy suhan az idegek huzalán, ha szemed sötétjétől elakad hangom egy pillanatra, s e romlott földindulásból kiszakadva hiába üvölt köröttem az orkán, veled már nem félek, és talán így tovább szólhat bennem az ének a világ rongyos, gyűrött porondján.
Amikor csak lehet, nálad lelek vigasztalást: ilyenkor befed a jótékony, bíborszín palást -, tudod, nélküled minden vak éjjé gyűrődik össze, s jaj, már őszül is a füst a tömzsi kéményekben, de te gyógyír vagy a lüktető sebekre – …így élek minden nap, lebegve, lebegve, lebegve.
Néha gondolatom - mint vonatindulásról lekésett balga utazó - visszaréved: állsz a neon kékellő fényében a Deák téren, zajtalan suhan mögötted a metró… - …akárha nyár volna, meghazudtolja magát kedvenc évszakod - és áll a perc köröttem, és szinte minden: akár a tetszhalott.
A hegyen fellegrongyok csüngenek alá a mára, - úgy fáj a tépett, fakó fenyvesek magánya - látod? belesimul a végtelen kitárt karjába az elpergő időnek lassú, lomha áradása, s én daccal állok középen: végre rád találva; de mert mindketten tudjuk – tiltott e kincsem: hát halkan súgom magamnak: dona nobis pacem…

Budapest, 2006. november 1. -2009. november 5. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |