 | | | 2025. december 12. péntek, Gabriella napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. ...
| | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Előszó egy haikuhoz | |
Baksai Józsefnek
Sodor valamit az ár. Szürkül már - alig látom.
(Pár méterre ülök a megértéstől, és dobálom a kavicsokat, próbálom eltalálni azt a valamit. Csobbannak a kövek, elnyeli őket a mélység.)
Egy kavics.
A folyón a pára éppen távozó lelkek imbolygása. Soruk a partig tekereg, fonódik, gomolyog, fojt szaguk. Tőlem alig hűvösebb levegőben nyitva áll az ősz szarkofágja.
Egy kavics.
Párizsban, egy múzeumban, japán turisták fényképezték a kisebbik fiam. Azt mondták, olyan nagy kék szeme van, mint hogy náluk a manga figurákat rajzolják. Majd odébbálltak világító Eiffel-tornyokat vásárolni. A fiamat tisztázni vitte a párom, én ott maradtam a másvilágon, azzal a ki tudja honnan rabolt, ősi szoborral.
Egy kavics.
Minap nézegettem Baksai festményeit. Azokat, melyeken mitológiai alakok riasztják halálra az óvatlanokat. Szörnyű felismerés volt, mintha magam is közülük való lennék, és mintha mindenki közülük való lenne, és mintha a jövő évezredre készülődő mitológia most gomolyogna ki ebből a ködből.
Egy kavics.
Arra gondoltam, hogy bevásárlóközpontok polcainak hátfalára kellene festenie a festőknek, oda kellene írnia az íróknak. Hátha elfogy egyszer a termék.
Egy kavics.
Nincs kedvem már dobálni sem. Csak üldögélni szeretnék. Jobb híján hallgatni ezt a szürke-barna folyamot, és azt képzelni, kék, mint a fiam szeme, fölötte a pára könnyed, amely hamar felszáll. Csak ülni behunyt szemmel, némán, és várni, hátha leúszik végre az árral az a valami, és marad róla emléknek csak egy jegyzet:
Őszi ár sodrán kidőlt partról felkapott uszadék forog.
|
|

|
| Baksai József: Khimaira c. festménye |
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |