 | | | 2025. november 14. péntek, Aliz napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Előszó egy haikuhoz | |
Baksai Józsefnek
Sodor valamit az ár. Szürkül már - alig látom.
(Pár méterre ülök a megértéstől, és dobálom a kavicsokat, próbálom eltalálni azt a valamit. Csobbannak a kövek, elnyeli őket a mélység.)
Egy kavics.
A folyón a pára éppen távozó lelkek imbolygása. Soruk a partig tekereg, fonódik, gomolyog, fojt szaguk. Tőlem alig hűvösebb levegőben nyitva áll az ősz szarkofágja.
Egy kavics.
Párizsban, egy múzeumban, japán turisták fényképezték a kisebbik fiam. Azt mondták, olyan nagy kék szeme van, mint hogy náluk a manga figurákat rajzolják. Majd odébbálltak világító Eiffel-tornyokat vásárolni. A fiamat tisztázni vitte a párom, én ott maradtam a másvilágon, azzal a ki tudja honnan rabolt, ősi szoborral.
Egy kavics.
Minap nézegettem Baksai festményeit. Azokat, melyeken mitológiai alakok riasztják halálra az óvatlanokat. Szörnyű felismerés volt, mintha magam is közülük való lennék, és mintha mindenki közülük való lenne, és mintha a jövő évezredre készülődő mitológia most gomolyogna ki ebből a ködből.
Egy kavics.
Arra gondoltam, hogy bevásárlóközpontok polcainak hátfalára kellene festenie a festőknek, oda kellene írnia az íróknak. Hátha elfogy egyszer a termék.
Egy kavics.
Nincs kedvem már dobálni sem. Csak üldögélni szeretnék. Jobb híján hallgatni ezt a szürke-barna folyamot, és azt képzelni, kék, mint a fiam szeme, fölötte a pára könnyed, amely hamar felszáll. Csak ülni behunyt szemmel, némán, és várni, hátha leúszik végre az árral az a valami, és marad róla emléknek csak egy jegyzet:
Őszi ár sodrán kidőlt partról felkapott uszadék forog.
|
|

|
| Baksai József: Khimaira c. festménye |
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |