 | | | 2026. szeptember 1. kedd, Egyed, Egon napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Előszó egy haikuhoz | |
Baksai Józsefnek
Sodor valamit az ár. Szürkül már - alig látom.
(Pár méterre ülök a megértéstől, és dobálom a kavicsokat, próbálom eltalálni azt a valamit. Csobbannak a kövek, elnyeli őket a mélység.)
Egy kavics.
A folyón a pára éppen távozó lelkek imbolygása. Soruk a partig tekereg, fonódik, gomolyog, fojt szaguk. Tőlem alig hűvösebb levegőben nyitva áll az ősz szarkofágja.
Egy kavics.
Párizsban, egy múzeumban, japán turisták fényképezték a kisebbik fiam. Azt mondták, olyan nagy kék szeme van, mint hogy náluk a manga figurákat rajzolják. Majd odébbálltak világító Eiffel-tornyokat vásárolni. A fiamat tisztázni vitte a párom, én ott maradtam a másvilágon, azzal a ki tudja honnan rabolt, ősi szoborral.
Egy kavics.
Minap nézegettem Baksai festményeit. Azokat, melyeken mitológiai alakok riasztják halálra az óvatlanokat. Szörnyű felismerés volt, mintha magam is közülük való lennék, és mintha mindenki közülük való lenne, és mintha a jövő évezredre készülődő mitológia most gomolyogna ki ebből a ködből.
Egy kavics.
Arra gondoltam, hogy bevásárlóközpontok polcainak hátfalára kellene festenie a festőknek, oda kellene írnia az íróknak. Hátha elfogy egyszer a termék.
Egy kavics.
Nincs kedvem már dobálni sem. Csak üldögélni szeretnék. Jobb híján hallgatni ezt a szürke-barna folyamot, és azt képzelni, kék, mint a fiam szeme, fölötte a pára könnyed, amely hamar felszáll. Csak ülni behunyt szemmel, némán, és várni, hátha leúszik végre az árral az a valami, és marad róla emléknek csak egy jegyzet:
Őszi ár sodrán kidőlt partról felkapott uszadék forog.
|
|

|
| Baksai József: Khimaira c. festménye |
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |